Montázs - Papercut 
 
Miért olyan ez az érzés, mintha éjszaka lenne?
Valami itt van, de nem igaz ma már.
Miért vagyok ma úgy felhúzva?
Az a paranoiám, hogy minden, amit kaptam, elmúlik.
Elsőre nem tudom, mi stresszel,
Torkig vagyok a nyomással,
De azt tudom, hogy ez csak egy érzés.
Van egy hang hátul a fejemben.
Ez olyan, mint egy arc, amit belül tartok.
Egy arc, ami felébred, amikor én becsukom a szemem.
Egy arc, ami mindig figyel, amikor hazudok.
Egy arc, hogy mindig nevessen, amikor elgyengülök.
[És odafigyeljen mindenre.]
Így én tudom,
Hogy mikor van itt az idő elsüllyedni vagy úszni,
Hogy ez a belső arc meghalljon engem,
A bennem lévő jót.
 
Kórus
Ez olyan, mint én.
Paranoiásan kikukucskálok a hátamon keresztül.
Ez olyan, mint a kavargó szél a fejemen belül,
Ez olyan, hogy én nem tudom megállítani azt,
Amit hallok a belsejében.
Ez a belső arc olyan, mint a bennem lévő jó.
 
Tudom, hogy én leszek a bennem lévő arc,
És ki lesz jelölve rajta minden hibám.
Te is meg fogod kapni a belső arcodat,
És a te paranoiáid rosszabbak lesznek.
Nem tudom, mi volt az első ellentét,
De azt tudom, hogy miért nem maradhatok.
Mindenki úgy cselekszik,
Ahogy a körülményei megkívánják.
Én nem tudok hozzáadni a te képességeidhez,
De mindenkinek van egy arca, amit önmagán belül tart.
Az arc, ami felébred, amikor ők lehunyják a szemüket.
Az arc, ami mindig figyeli őket, amikor hazudnak.
Az arc, hogy mindig nevessen, amikor ők elgyengülnek.
[És odafigyeljen mindenre.]
Így te tudod,
Hogy mikor van itt az ideje elsüllyedni vagy úszni,
Hogy a belső arc figyel téged is,
A benned lévő jót.
 
Kórus (2x)
 
A belső arc a benned lévő jó. (3x)
 
A Nap lement,
Érzem a fény elhagy engem.
 
Kórus
 
 
Zárólépés – One Step Closer 
 
Nem bírom ezt tovább
Kimondok mindent, elmondom,
Mielőtt a szavak értelmetlenné válnának,
És én megtalálnám a boldogságot a tudatlanságban.
Kevés amit hallok, kevesebb, mint amit te mondani fogsz,
De te úgy is ki fogsz találni valamit
 
Még mielőtt...
 
Refrén
Minden, amit mondasz nekem,
Egy lépéssel közelebb visz a szakításhoz, és összetör.
Szükségem van egy kis helyre lélegzetet venni,
Ez az oka,
Hogy egy lépéssel lezárok,
Széttörök mindent.
 
Találtam válaszokat,
De ezek nem voltak elég tiszták.
Szeretném majd megtalálni az utat az eltűnéshez!
Ezek mind érzés nélküli gondolatok,
És én megtaláltam a boldogságot a tudatlanságban.
Láthatatlanul semmi sem múlik el
Újra meg újra.
 
Még mielőtt...
 
Refrén (2x)
 
Hallgass, amikor én beszélek hozzád!
 
Refrén
 
Minden, amit mondasz nekem,
Egy lépéssel közelebb visz a szakításhoz, és összetör.
Szükségem van egy kis helyre lélegzetet venni,
Ez az oka,
Hogy egy lépéssel lezárok,
Széttörök mindent. (2x)
 
 
Veled – With You
 
Ma felébredtem az álomból a nyugalom hűvösére.
Hideg lábaim a földre téve nem törődöm a tegnappal.
Emlékszem, úgy tettem, mintha ott lennék,
De ez nem volt több,
Mint egy kis ízelítő a képmutatásból.
Elhagyatva ráébredtem a hibákra.
Lassan reagáltam.
Még ha olyan közeli voltál is nekem,
Mégis, olyan tartózkodó voltál velem,
És én nem tudlak visszahozni.
 
Refrén
Igaz, a távolságot érzem.
Ígérettel kecsegtetett az arcod,
A hangod zenéje.
Kifestett emlékezetemben
Még ha te nem is voltál velem,
Én akkor is veled voltam.
 
Te most -én látom- mindent belül tartasz.
Én látom akkor is, amikor becsukom a szemem.
 
Megütöttelek, és te visszaütöttél,
Mindketten padlóra kerültünk.
Nyugodtan pihentünk egész nap.
Kellemes szakasz, egymás közt ez meg az.
Mikor a dolgok elromlottak,
Azt színleltem, hogy a múlt nem volt igaz.
Emlékeim fogságába estem.
Úgy érzem, most ébredek rá a hibákra.
Lassan reagálok.
Oly közeli voltál nekem,
Mégis, olyan tartózkodó voltál velem,
És én nem tudlak visszahozni.
 
Refrén
 
Te most -én látom- mindent belül tartasz.
Én látom akkor is, amikor becsukom a szemem.
 
Nem!
Nem számít, milyen messze mentünk.
Én nem várhatom a holnapot
Veled.
 
Te most -én látom- mindent belül tartasz.
Én látom akkor is, amikor becsukom a szemem. (2x)
 
 
 
A Hatalom Szempontjai – Points Of Authority
 
Add fel a versenyt,
Még mielőtt valaki kivenne a képből!
Nevedre szégyen kerül, arcodról lehull a lepel.
Te nem tudsz részt venni a versenyen, mert a tempó túl gyors.
Te csak utolsó lehetsz!
 
Látom, te élvezed ezt az utat,
Amíg boldoggá tesz,
De ez engem elborzaszt.
Vedd el, ha én adom,
Az életemet,
És az összetört büszkeségemet!
 
Kórus
Te szereted azt gondolni, hogy nem vagy rossz.
Úgy teszel, mintha lennél valaki.
Azt sérted meg, aki kedvel téged.
Része akarsz lenni mások gondolatainak.
[Tanulj az életből!]
 
Te szereted azokat a dolgokat, amiket mondok és teszek.
Ez az út sért engem.
Megsebzem magam újra,
De te ezt vissza fogod kapni!
Vedd el, amikor én adom,
Az életemet,
És az összetört büszkeségemet!
 
Kórus
Te szereted azt gondolni, hogy nem vagy rossz.
Úgy teszel, mintha lennél valaki.
Azt sérted meg, aki kedvel téged.
Része akarsz lenni mások gondolatainak.
[Tanulj az életből!]
 
Add fel a versenyt,
Még mielőtt valaki kivenne a képből!
Nevedre szégyen kerül, arcodról lehull a lepel.
Te nem tudsz részt venni a versenyen, mert a tempó túl gyors.
Te csak utolsó lehetsz! (2x)
 
Kórus (2x)
 
Add fel a versenyt!
 
 
 
Mászkál - Crawling
 
Refrén
Belemászott a bőrömbe.
Ezek a sebek nem fognak begyógyulni.
Félő, hogy elgyengülök.
Zavaros a valóság.
 
Van valami bennem belül,
Hogy a méltóságomon alulra húzzon.
Elpusztít / Összezavar
Ez az önkontrol hiánya.
Félek, ez mindig így marad.
Nem látom, nem tudom irányítani.
 
Megtalálni magam újra,
Bezárva saját falaimba,
A bizalom érzése nélkül.
Meggyőződésem, hogy ez csak még több feszültséget okoz.
Éreztem előre,
Ez az út olyan bizonytalan...
 
Refrén
 
Kellemetlen.
Vég nélkül vontatja magát általam.
Őrjítően hat rám.
Magammal szemben, magamon kívül fogok állni?!
Én leszek a saját visszatükröződésem?!
Emlékezetembe ez gyakran visszatér.
Miért nem láthatom?
 
Megtalálni magam újra,
Bezárva saját falaimba,
A bizalom érzése nélkül.
Meggyőződésem, hogy ez csak még több feszültséget okoz.
Éreztem előre,
Ez az út olyan bizonytalan...
 
Refrén
 
Van valami bennem belül,
Hogy a mindennapokon alulra húzzon.
Elpusztít [Zavaros a valóság]
Ez az önkontrol hiánya.
Félek, ez mindig így marad.
Irányít [Zavaros a valóság]
 
 
 
Menekülés - Runway 
 
Graffiti dekorációk...
Porhintés az ég alatt.
A bizalom állandó feszes hullámzása a csúcson megtörik.
Tanultam azt, amit mondtál,
De amit megtanultam, az nem volt igaz.
 
Kétségek között találom magam.
Érzem a bűnök ujjlenyomatát,
A te ujjaid nyomát.
 
Refrén
Menekülni akarok tőled,
Búcsú nélkül!
Meg akarom érteni
Az igazság helyett a csodát!
Nincs nyugtom,
Amíg nem válaszolok a kérdésekre.
Be akarom csapni az ajtót,
És felnyitni a tudatomat!
 
Zacskócsörgés és veszekedés hangja...
Porhintés az ég alatt.
Amikor jobban feltöltött egy másik hullám,
A beszédeimben elmondott szavak
Nem voltak igazak.
 
Kétségek közt találom magam.
Érzem a bűnök ujjlenyomatát,
A te ujjaid nyomát.
 
Én meg akarok szökni,
És soha többé nem mondani, viszlát! [Szökj el!]
Én meg akarok szökni!
És miért nincsenek soha csodák? [Szökj el!]
Én meg akarok szökni,
És felnyitni a tudatomat! [Szökj el!]
 
Refrén
Menekülni akarok tőled,
Búcsú nélkül!
Meg akarom érteni
Az igazság helyett a csodát!
Nincs nyugtom,
Amíg nem válaszolok a kérdésekre.
Be akarom csapni az ajtót,
És felnyitni a tudatomat!
 
El akarok szökni,
Felnyitni a tudatomat! (5x)
Menekülés - Runway 
 
Graffiti dekorációk...
Porhintés az ég alatt.
A bizalom állandó feszes hullámzása a csúcson megtörik.
Tanultam azt, amit mondtál,
De amit megtanultam, az nem volt igaz.
 
Kétségek között találom magam.
Érzem a bűnök ujjlenyomatát,
A te ujjaid nyomát.
 
Refrén
Menekülni akarok tőled,
Búcsú nélkül!
Meg akarom érteni
Az igazság helyett a csodát!
Nincs nyugtom,
Amíg nem válaszolok a kérdésekre.
Be akarom csapni az ajtót,
És felnyitni a tudatomat!
 
Zacskócsörgés és veszekedés hangja...
Porhintés az ég alatt.
Amikor jobban feltöltött egy másik hullám,
A beszédeimben elmondott szavak
Nem voltak igazak.
 
Kétségek közt találom magam.
Érzem a bűnök ujjlenyomatát,
A te ujjaid nyomát.
 
Én meg akarok szökni,
És soha többé nem mondani, viszlát! [Szökj el!]
Én meg akarok szökni!
És miért nincsenek soha csodák? [Szökj el!]
Én meg akarok szökni,
És felnyitni a tudatomat! [Szökj el!]
 
Refrén
Menekülni akarok tőled,
Búcsú nélkül!
Meg akarom érteni
Az igazság helyett a csodát!
Nincs nyugtom,
Amíg nem válaszolok a kérdésekre.
Be akarom csapni az ajtót,
És felnyitni a tudatomat!
 
El akarok szökni,
Felnyitni a tudatomat! (5x)
 
 
 
Magamban – By Myself
 
Mit csináljak?
Ne törődjek azokkal, akiket magam mögött hagytam?!
Vakon kövessem ösztöneimet?!
Adjam fel a büszkeségem?!
Rejtőzzek el a rossz álmok elől,
Vagy engedjem, hogy őrjítsenek a szomorú gondolatok?!
Üljek itt, és próbáljak meg nyugton maradni,
Vagy próbáljam meg tettenérni őket?!
Bízzak valamennyire a kapott hangokban, amik elárasztanak,
Vagy ne bízzak senkiben, és éljek magányosságban?!
Mert ez így tarthatatlan!
Olyan nyúzott és sovány vagyok.
Jó irányba indulok, de elveszek útközben.
Felveszem mindennapi arcomat.
De végül, mégiscsak, újból magamra veszem a kapott sértéseket.
 
Pre-Kórus
Magamban önmagam kérdezem,
Hogy miért csak gondolatban,
A valóságban miért nem vagyok képes megtalálni magam?
 
Refrén
Képtelen vagyok fenntartani magam.
Mit is akarok, hisz olyan nyúzott és sovány vagyok.
Ez minden. Túl sok nincs benne.
Képtelen vagyok fenntartani magam,
Odafigyelni valamire, felgombolyítani mindent.
Az emlékezéssel kudarcba süllyedtem.
 
Ha visszafordulok, védtelen leszek,
És mehetek vakként, érzéketlenül.
Ha feladom a büszkeségemet, mindent elveszítek,
Elvesznek tőlem minden eddigi dolgot. Minden elmúlik.
Ha olyanná válnék, mint ők, talán még túl is tennék rajtuk,
De ha megpróbálom megragadni őket, a szolgájukká válhatok.
Ha megöltek már az olyan kérdések, mint a rák,
Akkor el leszek temetve a hallgatásba.
Ezt válaszolom magamban magamnak.
 
Pre-Kórus
Refrén
 
Te hogy gondolod?
Olyan sok az, amit el fogok veszteni?
Úgy félek. Érinthetetlenné váltam.
Te mit remélsz, fogom majd tudni azt,
Hogy mit kell tennem,
Amikor már mindent megismertem?
Ezt is mondd meg nekem!
 
Te nem tudod, képtelen vagyok elmondani neked,
Hogy hogyan kell elmenni.
Nem számít, mit csinálok,
Bármennyire keményen próbálom, nem láthatom,
Nem tudom megmagyarázni,
Hogy mi okból ragadtam ott a másik oldalon.
 
Refrén (2x)
Magamban – By Myself
 
Mit csináljak?
Ne törődjek azokkal, akiket magam mögött hagytam?!
Vakon kövessem ösztöneimet?!
Adjam fel a büszkeségem?!
Rejtőzzek el a rossz álmok elől,
Vagy engedjem, hogy őrjítsenek a szomorú gondolatok?!
Üljek itt, és próbáljak meg nyugton maradni,
Vagy próbáljam meg tettenérni őket?!
Bízzak valamennyire a kapott hangokban, amik elárasztanak,
Vagy ne bízzak senkiben, és éljek magányosságban?!
Mert ez így tarthatatlan!
Olyan nyúzott és sovány vagyok.
Jó irányba indulok, de elveszek útközben.
Felveszem mindennapi arcomat.
De végül, mégiscsak, újból magamra veszem a kapott sértéseket.
 
Pre-Kórus
Magamban önmagam kérdezem,
Hogy miért csak gondolatban,
A valóságban miért nem vagyok képes megtalálni magam?
 
Refrén
Képtelen vagyok fenntartani magam.
Mit is akarok, hisz olyan nyúzott és sovány vagyok.
Ez minden. Túl sok nincs benne.
Képtelen vagyok fenntartani magam,
Odafigyelni valamire, felgombolyítani mindent.
Az emlékezéssel kudarcba süllyedtem.
 
Ha visszafordulok, védtelen leszek,
És mehetek vakként, érzéketlenül.
Ha feladom a büszkeségemet, mindent elveszítek,
Elvesznek tőlem minden eddigi dolgot. Minden elmúlik.
Ha olyanná válnék, mint ők, talán még túl is tennék rajtuk,
De ha megpróbálom megragadni őket, a szolgájukká válhatok.
Ha megöltek már az olyan kérdések, mint a rák,
Akkor el leszek temetve a hallgatásba.
Ezt válaszolom magamban magamnak.
 
Pre-Kórus
Refrén
 
Te hogy gondolod?
Olyan sok az, amit el fogok veszteni?
Úgy félek. Érinthetetlenné váltam.
Te mit remélsz, fogom majd tudni azt,
Hogy mit kell tennem,
Amikor már mindent megismertem?
Ezt is mondd meg nekem!
 
Te nem tudod, képtelen vagyok elmondani neked,
Hogy hogyan kell elmenni.
Nem számít, mit csinálok,
Bármennyire keményen próbálom, nem láthatom,
Nem tudom megmagyarázni,
Hogy mi okból ragadtam ott a másik oldalon.
 
Refrén (2x)
 
 
 
 
A végén – In The End
 
Az idő elkezdődött valamivel,
És bármilyen keményen próbálod is kutatni,
Nem tudhatod -én sem tudom-,
Hogy miért és hogyan kezdődött el,
Pedig ez nem mindegy, akkor sem volt az.
Én megszerkesztettem ezt a verset,
Amiben megpróbálom megmagyarázni,
Mi is az idő megfelelője.
Az idő a megismerés.
Az átélés által lesz becses és értékes.
Figyeld meg, ahogy az inga leng!
Figyelj, és számolj visszafelé, az utolsó napig!
Az óra ketyeg, az életnél tovább,
És ez olyan irreális,
Hisz te nem láthatsz a földi léten túl.
Nézd, az idő valójában az ablakon kívül szalad!
Próbálod megtartani, de sosem tudod,
Veszendőbe megy.
Mindezt csak megfigyelheted,
Pedig engem is, téged is, éppúgy magában tart.
Próbáljuk megfejteni, mit is jelent,
Próbáljuk szétválasztani,
Megjegyezni a benne elsüllyedt dolgokat,
Amikké mi is leszünk végül.
Legyünk hát mi az emlékezet, abban az időben, amikor:
 
Kórus
Oly keményen próbáltam,
És oly messzire mentem,
De a végben nem számít semmi.
Elmerültem, és mindent elvesztettem,
De a végben nem számít ez sem.
 
Nem értem, miért nem számít az,
Hogy milyen keményen próbáltam
Megtartani gondolataimban ezt a verset,
Hogy megőrizzem magamban az emlékezetet.
(Olyan keményen próbáltam)
 
Leköpve mentem az úton, te kigúnyoltál,
Részese voltam mindennek.
Meglepett, hogy milyen messzire visszamentem,
Mindig harcoltam veled, és erre visszaemlékeztem.
Előtted nem volt semmi.
Nem tudtam, hogy ismersz,
De amikor visszatértem,
Mindig eljöttél hozzám, minden időben.
Én próbáltam megismerni a dolgokat,
Hogy mit jelent az, hogy vagyok,
S hogy végül mivé válhatok.
Megértettem,
Hogy végül én leszek az időben az emlékezet.
 
Kórus
 
Bizalmamat beléd vetem,
Haladok oly messzire, amennyire csak tudok,
Mindennek ellenére,
Ott csak egy dolgot kell tudni. (2x)
 
Kórus
Oly keményen próbáltam,
És oly messzire mentem,
De a végben nem számít semmi.
Elmerültem, és mindent elvesztettem,
De a végben nem számít ez sem.
 
 
 
 <