Keresem a Helyem – Place For My Head

Figyelem, ahogy a Hold ül az égen,
Sötét éjjen,
És világít a Nap fényével,
De a Nap nem ad neki életet,
Csak fényt, amit felvehet,
A Holdé csak az lehet,
Ezért mond köszönetet.
Azt gondolom, te is ezt teszed velem,
Amikor gyorsan, szívességből, körülöttem forogsz,
És kérdezgetsz engem
Azokról a dolgokról, amiket te akarsz,
De azok mind ellenem fordulnak.
 
Pre-Kórus
Beteg vagyok a láztól, az éhségtől.
Rosszul vagyok mindentől, amit neked köszönhetek,
De ameddig nem találok egy másik helyet, ahol megpihenhetek,
Addig táplálnom kell a mohóságodat.
 
Kórus
Máshol akarok lenni!
Gyűlölöm, amikor azt mondod: nem érted!
Meg fogod látni, nem ez jelenti a létet!
Energiává akarok válni! Ellenségek nélkül!
Keresem a helyem!
 
Talán, egy nap én is belépek a rohanó emberek közé,
És olyan leszek, mint te.
Azt gondolom, tudod, emlékszel arra, aki akkor voltál,
Amikor nyugodt, erős és nagylelkű voltál.
De tudhatnád, hogy most nem vagy az!
Kifordultál magadból. Láthatod.
Milyen csendben vagy.
Teljes magányban.
És én is.
 
Pre-Kórus (2x)
Kórus
 
Próbáltad a legjobbat adni nekem...
 
Elmúlt. (8x)
 
Kórus
Máshol akarok lenni!
Gyűlölöm, amikor azt mondod: nem érted!
Meg fogod látni, nem ez jelenti a létet!
Energiává akarok válni! Ellenségek nélkül!
Keresem a helyem!
 
Pre-Kórus
Beteg vagyok a láztól, az éhségtől.
Rosszul vagyok mindentől, amit neked köszönhetek,
De ameddig nem találok egy másik helyet, ahol megpihenhetek,
Addig táplálnom kell a mohóságodat.
 
 
 
 
Elfeledve – Forgotten
 
Refrén
A tetejétől az aljáig,
Alulról újra fel,
És most a csúcson fejezem be,
A legjavánál,
De közben elfelejtettem, mi volt a közepén.
Messzire kerültem a biztonságtól.
A kép még itt van, az emlék nem hagy el.
De mégis, mire kellene vigyáznom?
 
Ez a hely olyan sötét. A végét nem is láthatod.
Az égbolton fordított kakas.
Sokkol, hogy semmi sem képes megvédeni.
Az eső cseppenként küldi a döntő problémákat.
Erőszakosan szuggerál a hatalom,
Ahogy szorosan zárt szemekkel néz keresztül
A rozsdás, rohadt poron,
Mint a reflektor fénypontja a padlón,
És zúdul a világra a színlelés rozsdája.
A szemek könnyedén kinyílnak,
És sötétség van újra.
 
Refrén
 
Kórus
Emlékezetben te meg fogsz találni engem.
Lángoló szemek...
A sötétség szorosan tart engem addig,
Míg felkel a Nap.
 
Körülöttem minden mozgásban van.
Ordítozás fent és lent,
Mocskolódó megnyilvánulások hallatszanak szüntelenül.
A kerekek körbeforognak.
A múlt alkonya lopódzik,
Utcalámpák, láncszemek, beton.
Egy kis papírdarab lebeg lent az utcán,
Rajta rajzolt képpel, míg el nem viszi a szél.
Az emlékek most olyanok, mint ez a kép volt,
Amikor a papír még nem volt összegyűrve.
Így nem lehet újból tökéletes.
 
Refrén
Kórus
 
Most te megszereztél engem, megkaptál tettben,
Hozz vissza gondolatban!
És én elmesélem neked,
Hogyan látom a valóságot rajtad keresztül. (7x)
 
Kórus
Emlékezetben te meg fogsz találni engem.
Lángoló szemek...
A sötétség szorosan tart engem addig,
Míg felkel a Nap. (2x)

El Taszítani Engem – Pushing Me Away
 
Hazudtam neked.
Mindig ugyanazt az utat jártam.
Ez az utolsó mosoly,
Amit azért színlelek, hogy veled lehessek.
 
Kórus
[Minden széthullott.
Az olyan ember, aki soha, még a szemöldökét sem ráncolja,
Végül idegösszeroppanást kap.]
Az áldozat rejtőzködik a hazugságban.
[De mindennek van vége,
És te hamarosan meg fogod találni.
Mi már túl vagyunk a végén.
Megfigyelheted, ahogy minden legombolyodik.]
De az áldozat sosem ismert.
 
Refrén
Miért nem húztam el?!
Miért játszottam meg magam?!
Most látom, hogy te próbára teszel,
Eltaszítasz engem. (2x)
 
Próbáltam -úgy, mint te- mindent megtenni.
Te is akartad.
Most utoljára követek el hibát a kedvedért.
 
Kórus
Refrén (2x)
 
[Mi túl vagyunk a végén,
Ez az, amiért megtaláljuk,
Hogyan kell mindent legombolyítani.]
Az áldozat rejtőzködik a hazugságban.
[Mi túl vagyunk a végén,
Ez az, amiért megtaláljuk,
Hogyan kell mindent legombolyítani.]
De az áldozat sosem ismert.
 
Refrén
Mért nem húztam el?!
Mért játszottam meg magam?!
Most látom, hogy te próbára teszel,
Eltaszítasz engem.
Taszíts el engem! (2x)